Elment Balogh Laci

Egy kósza posztot dobott elém a közösségi portál. Ebben kőkemény szavak: elhunyt az Ipponos Balogh László…

Azt hittem téves írás és mint olyan egyben azt fogja jelenteni, sokáig él. Mert a hír nem lehet, hogy igaz. S néhány óra múlva a sikító fájdalom már bejárta a Föld-kerekséget. Valóban, már odaát. Özönlöttek a kérdések és a válaszok, a miért és miben? Először én is kerestem… majd… elengedve az ember önző kíváncsiságát kezdtek tolulni bennem az emlékek.

Hogy hányszor jött és volt a műsorok vendége, ha fesztiválra fellépő kellett Laci jött és segített. Hányszor húzták ki alóla a földet és hányszor kezdte újra. Mindig, megállás nélkül…

Fájdalmat néha láttam a szeme sarkában, melyet kisfiús mosolya egy pillanat alatt semmivé tett. Számtalan versenyről küldte, mitöbb ontotta a jó eredményeket.

“Még pár fotót” – írtam neki és ezek után ha húsz-harminc nem jött, hát egy se. Amikor ma olvastam a hírt, vártam… talán nem igaz.

A közösségi oldalon ráírtam egy „Sziát”… 15 óra 8 perckor… de az már nem ment át…

Drága Laci! Üdvözlöm a többieket, legfőképpen Gyula bácsit… beszéljétek meg az élet nagy dolgait. S majd egyszer – azért remélem kicsit arrébb – majd újra beszélgetünk… Isten Veled…

'Fel a tetejéhez' gomb