Szél Eliza, I. Béla Gimnázium
Karácsony van. A fenyőfákra felkerültek az évtizedek óta őrizgetett fadíszek, a hagyományos égősor, és a csillag a fa tetejére. Míg mi bent a szobában díszítettük anyukámmal a karácsonyfát, kint a nagymamám tevékenykedett. Beszállt a szobába az isteni süti aromája és a halászlé csalogató illata… Kopogtak az ajtón. A család többi tagja is megérkezett hatalmas ajándékokkal a kezükben. (Estére megtelt a karácsonyfa alatti hely ajándékokkal…)
Megterült az asztal is. Mindannyian elfoglaltuk a helyünket és vártuk a finom vacsorát. A nagyim először a csodálatos halászlét szolgálta fel. Az első kanál isteni volt, mint mindig. (Na meg persze utána a többi is…) Közben felmerült az asztalnál a szokásos téma, amikor halászlé van.
– Én: Tulajdonképpen ez nem is halászlé hanem hallé. Nem a halásznak a leve.
Anyukám szokásához híven megerősítette szavaim.
– Unokabátyám: Valahol azt olvastam, hogy régen Halászos Hallé volt a neve…
Szóval a szokásos téma megvolt. Míg beszélgettünk észre sem vettük, hogy szépen lassan elfogyott mindenki tányérjából a halászlé. Aztán jött az a finom rétes amibe nagymamám szívét – lelkét beletette. Már nem is emlékszem, talán kettőt ettem meg belőle. A harmadikat már nem mertem bevállalni, mert éreztem, hogy kipukkadok. Aztán elcsattan a másik szokásos mondat valaki szájából. “Kari után le kell fogyni!! “
Nos igen, hát ez minden karácsony után így van!!!  Vacsora után mindenki ajándékokat bontogatott.
Előszór énekeltünk egy nagyot majd, a legkisebb testvérem mohón tépte le a szép csomagolópapírt az ajándékairól és hatalmas mosollyal együtt már játszott is velük. Én is oda adtam anyukámnak az ajándékot. Csillogtak a szemeim, mert tudtam, hogy idén sikerült olyan ajándékokat választanom neki, amiknek jelentésük van és neki is tetszeni fog.
Az egyik ajándék egy képmontázs volt. Három olyan képet választottam bele, amely valamilyen szinten meghatározó pillanatokat hordoztak maguk után ebben az évben. Aztán jött a megnyugvás. Anyukámnak minden ajándék tetszett. És itt jöttem én. Megkaptam azt az ajándékot amire mindig is vágytam. Egy gitárt. Tanulgatok gitározni és megvalósult az az álmom, hogy van egy saját gitárom.
 
DE! A legnagyobb ajándék az volt számomra, hogy együtt volt a család. Hogy megint sokat nosztalgiáztunk és nevettünk. Hogy láttam mindenki szemében a csillogást és arcukon a hatalmas mosolyt. S ami csak hab volt a tortán, a nagyszüleim még idén is velem voltak karácsonykor. Engem ők neveltek fel és nekem az az igazi kincs ha velük lehetek. Igen idősek már és tudom, hogy egyszer eljön az a pillanat, amikor ők nem lesznek már itt, de tudom, hogy velem lesznek… Szóval az idei Szenteste is csodásan telt.
Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni és minél több boldog percet a családdal…