A közelmúltban nagy sikerű bemutatkozó koncertet adott Szekszárdon a BARBÁRIA. Talán a tagok sem számítottak akkora sikerre, mint ami kikerekedett a történetből. Ha csak annyit írok az eseményről, hogy a közönség egy része az utcán volt kénytelen táncolni a dallamokra, mert nem fért be… akkor nem kell többet mondani. No de kiket is rejt a csapat?

A csapat tagjai nem ismeretlen zenészek, több formációban is láthattuk már őket. Kivétel talán Kiss Timi, énekes, akinek ez volt az első fellépése. Ezt én magam tudtam, aki beszélgettem velük. De másnak nem lehettek kételyei: a fiatal, karakteres hangú énekest azonnal megszerette a közönség.

– Honnan a rajongás a Hungáriáért? – teszem fel a kérdést Fekete Krisztiánnak, aki a csapat mozgatórugója.

– Ha jól emlékszem, 1981-ben volt a televízióban egy táncdal fesztivál, amiben hengerelt a Limbo Hintó. Engem is letaglózott, 7 éves kisiskolásként odaragadtam a tv elé. A második dal, amit hallottam tőlük, az a Csókkirály volt, amit én akkor úgy értettem, hogy “Örül a John-király” . A fertőződés általuk végleges és visszavonhatatlan. Feloszlásuk után szó szerint lelki beteg lettem… – BARBÁRIA? Miért éppen ők a zenésztársak? – Timi kivételével mindenkit ismertem korábbról, kit jobban, kit kevésbé. Úgy gondoltam, ez egy ütős felállás lehetne. Timit Karel (Szakács Károly) mutatta be nekem es azonnal a szívembe zártam. Végtelenül tehetséges, szerintem felfedeztük Magyarország legújabb “aranytorkú énekesnő”-jét. A fiúk pedig? Karel az ország egyik legjobb rockabilly bőgőse, vérprofi, óriási énekhanggal. Perecet (Pelczer András) diákkora óta figyelem, hatalmas talentum, talán még ő se tudja, hogy mennyire! Cián (Kovács Krisztián) gyerekkori barátom, óriási egyéniség és rendkívül jó gitáros. Sokat győzködtem, de megérte! Mike (Ujváry Miklós) pedig a város legrutinosabb dobosa, 40 év rutinnal, ami elengedhetetlen egy jó csapatban! Mindenki fantasztikus egyéniség, imádom őket!

A BARBÁRIA dobosa Ujváry Miklós. Régi motoros, nem ismeretlen a közönségnek.

– Idén 40 éve zenélek, dobolok. Nyolcadikos voltam, amikor megfogalmazódott bennem a hangszer iránti szeretet és alázat. A hazai táncdal fesztiválokon bemutatkozó beat-zenekarok ihlettek meg először, Illés, Omega, Hungária, Metró, stb. Lelkes lemezgyűjtővé is váltam. Autodidakta módon tanultam dobolni, de ’83-tól beiratkoztam a budapesti O.SZ.K. tanstúdió dobtanszakára. 40 év alatt 16 zenekarban doboltam, a BARBÁRIA a 17. Kis szünet után, pár hónapja egy váratlan hívás jött Fekete Krisztiántól. „Van-e kedvem elmenni egy zenekari próbára, csak úgy meghallgatni az új zenekarát.” Éppen nem sok volt, de azért elmentem. Odafelé menet próbáltam kitalálni valami indokot, mivel hárítsam el, ha a felkérnének dobosnak. De ahogy beléptem a zeneterembe, fordult a kocka. Már egy mahagóni színű nagybőgő látványa felborzolta a kedélyemet, s amikor egy dobgép segítségével belecsaptak a Hungária dalokba, az olyan dögösen megszólalt, hogy nekifeszültem fotelnak. Nem mertem nemet mondani, de egy hét gondolkodási időt kértem az igenhez. Nem sokat aludtam addig. Alig bírtam kivárni azt a hetet! A zenekar dobosa az első fellépés sikerét így értelmezi: erőleves volt a lelkünknek, ebből merítünk erőt a további tanuláshoz, gyakorláshoz, próbákhoz.

Kiss Timi az „aranytorkú” és Szakács Károly a bőgő mögött, aki veszettül énekel …

– Timi és az én sztorim erősen össze függ – mondja Karel. – Krisztiánnal egy edzőterembe járunk és már nagyjából egy éve emlegette, hogy nagyon szereti a Hungáriát, és van ötlete arra, hogy miként lehetne rockosabbra venni a dalokat. Akkor még arról volt szó, hogy nekem csak fel kellene bőgőzni stúdióban néhány dalt. Ezután hetekig nem beszéltünk róla. Később újra felhozta a témát, hogy szeretne csinálni egy zenekart, de női énekkel. Az volt az a pillanat, amikor kezdett érdekelni a dolog, mert Timit komolyan foglalkoztatta az éneklés. Krisztiánnak felvázoltam a lehetőséget, amiben látott fantáziát. Hazaérve Timi legnagyobb meglepetésére közöltem, hogy van zenekar és ő énekel. Próbák alatt jól éreztük magunkat. Az első koncerten pedig visszaigazolást nyertünk.

– Számomra az első koncert nagy izgalom volt – meséli mosolyogva Timi – az izgalom akkor lett még ennél is nagyobb, amikor kiderült milyen sokan jöttek el. Hatalmas élmény volt, hogy első alkalommal ilyen sokan tiszteltek meg minket a jelenlétükkel. Ismét bebizonyosodott az, amit az elején gondoltam, hogy vannak akik szeretik a Rock&Rollt és vannak akik majd megszeretik, mert a Rock&Roll örök.

Kovács Krisztiánt is több csapatban láthattuk már a színpadon…

– Évekkel ezelőtt pedzegette már nekem a Krisztián, hogy mit szólnék egy ilyen projekthez. Nem igazán hajlottam akkor a dologra, nem az ötlet miatt, hanem mert egyáltalán nem éreztem, hogy hangszert kellene ragadjak. Előtte játszottam egy blues feldolgozásokat játszó zenekarban és utána nyugdíjaztam magam úgymond a szakmában. Illetve azt hittem. Tavaly nyáron Karellel és Timivel találkoztam a strandon, szóba került ott is, hogy egyikünk sem zenél éppen, és nem is nagyon érezzük, hogy bármibe bele kellene fogni. Na ehhez képest, pár hónapra rá, egy zenekarban találtuk magunkat mégis. Egy próbát megérhet, gondoltam. Az első próbán gyakorlatilag meggyőztem magam, hogy igen, ez tetszik. Azóta nincs megállás. ..

Pelczer András – a szó legnemesebb értelmében véve – „showelem”, megbabonázva nézi a közönség, hiszen olyan arcjátékot mutat, melyből átüt, hogy szívvel-lélekkel élvezi a zenét. A mosoly nem fogy el az arcáról…

– Eddigi zenekari formációkban rock és funky vonalon mozogtam, így rock and roll számomra idegen műfaj volt ezidáig. Krisztián nyár folyamán keresett meg a BARBÁRIA ötletével, amit izgalmasnak találtam, így igent is mondtam rá, vágjunk bele! Ismerve Krisztiánt, amibe belevág az rossz nem lehet. Track lista nagy részét gyerek korom óta ismerem, mi baj lehet? A zenekar tagjaiban olyan zenészeket ismertem, meg, akik több éves zenei tapasztalattal rendelkeznek különböző zenei irányokból, zenekart érintő mindenféle dolgok, teendők téren. Így ezeket a tapasztalatainkat, rutint össze gyúrva lehet a sikerünk receptjének egyik titka. A bemutatkozó koncert minden pillanatát élveztem. Oda rakta magát mindenki a színpadon, ahogyan azt szerettük volna. A közönség végig aktív volt a produkciónkra. Az este minden szempontból felülmúlta a várakozásaimat. Szerintem mindenkit megleptünk, még magunkat is!

Térjünk vissza Fekete Krisztiánhoz.

– Titokban hittél-e abban, hogy kinövitek a helyszínt?

– Nem is tudom… Titokban reménykedtem benne, de ekkora sikerre valóban nem számítottam! Meggyőződésem, hogy nincs sikeresebb magyar zenekar, mint a Hungária és nincs “mozgatóbb zene”, mint a Rock&Roll. Ezen felül hiszem, hogy a Hungária ma már nem is retro, hanem a magyar kultúra szerves része. De ami a legfontosabb: Imádjuk!